Az adó alanya és tárgya

A cégautóadó, mint közteher egyre fontosabb szerepet játszik a magyar adóztatás tekintetében, mivel annak mértéke az elmúlt években folyamatosan emelkedett. E tekintetben fontos változás, hogy a múlt év végén jelentős mértékben nőtt az adó mértéke, amely maximálisan akár 44.000 forint is lehet havonta, a gépjármű hajtómotorjának teljesítményétől és környezetvédelmi osztály-jelzésétől függően. Ennek megfelelően, a cégautókat terhelő adó mértéke az idei évben akár a tavalyi adómérték többszörösére is rúghat.

Az egyre növekvő adóterhelésre figyelemmel, érdemes röviden áttekinteni a cégautóadóval kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdéseket, különös tekintettel a lízingügyleteket érintő értelmezési problémákra.

Az általános forgalmi adó általános kulcsa 2012. január 1-jétől 27% lesz.

2012. január 1-jétől kezdődően az áfa levonására vonatkozó általános szabályok alapján levonható a személygépkocsik bérbevételét terhelő áfa (feltéve természetesen, hogy igazolható a személygépkocsik adóköteles használata). Természetesen, a bérbe/lízingbeadók továbbra is jogosultak a személygépkocsik beszerzését terhelő áfa levonására, de a bérbe/lízingbevevők is gyakorolhatnák az áfa levonásához való jogukat az áfa-törvény általános szabályai alapján a személygépkocsik bérbevétele után. Az egyes gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban folyamatos egyeztetés folyik a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékeseivel.

 

Bevezetésre kerül a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás után fizetendő baleseti adó. Az adó alanya a biztosítási kötelezettséggel terhelt személy vagy szervezet, főszabály szerint azonban a felelősségbiztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító az adó beszedésére kötelezett. Az adó az éves kötelező biztosítási díj (beleértve a fedezetlenségi díjat is) 30%-a, de maximum naponként 83 forint/gépjármű.

Az adót a biztosító a biztosítási díj esedékes részletével együtt köteles beszedni, ugyanakkor a biztosító akkor is befizetési kötelezettséggel tartozik, ha az adó beszedését elmulasztotta.
 

2012. január 1-jétől bevezetésre kerül az EGT-ben székhellyel rendelkező, gépjármű-bérbeadással foglalkozó flotta-üzemeltető társaságok regisztrációs adó fizetési kötelezettsége. A flottaüzemeltető esetében akkor áll be 2012. január 1-től regisztrációs adófizetési kötelezettség, ha 1 napnál hosszabb időre ad bérbe, illetve lízingbe a tulajdonában, üzemben tartásában lévő személygépkocsit belföldi illetőségű személy részére.
 

Gépjármű visszterhes átruházása esetén az illeték mértéke a jövőben nem a hajtómotor hengerűrtartalmának, hanem teljesítményének, illetve a jármű korának függvényében kerül megállapításra, sávos módon (az illeték mértéke 300 és 850 Ft/kW között változik). A 120 kW-nál nagyobb teljesítményű haszongépjárművek esetében a 120 kW teljesítményű gépjárműre vonatkozó adómértékben került maximalizálásra az illeték mértéke.
 

Az áfa-törvény értelmében, zárt végű pénzügyi lízingügyletek esetén az alapügylet termékértékesítésnek minősül. Ennek megfelelően áfa-fizetési kötelezettség a teljes áfa tekintetében a termék átadásának időpontjában merül fel. A további lízingdíj-fizetések már nem tartoznak az áfa hatálya alá.

Zárt végű pénzügyi lízingszerződés esetén a lejárat időpontjában áfa-következmények nem merülnek, mivel az áfa az átadás napján már megfizetésre kerül, amennyiben adóköteles tevékenységről van szó. A lízingügylet lejártakor az eszköz tulajdonjoga automatikusan átszáll a lízingbevevőre, ha eleget tett a lízingdíjak és az egyéb kapcsolódó költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettségének.
 

A nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatásnyújtásnak minősül az áfa rendszerében (mint speciális bérleti konstrukció). Ebből adódóan, áfa-fizetési kötelezettség az egyes lízingdíj-részletek megfizetésének esedékességekor keletkezik. Következésképpen, a lízingtárgynak a lízingbe vevő részére történő átadásakor nem keletkezik áfa-fizetési kötelezettség.

A lízingügylet lejártakor három eset lehetséges a felek szándékától függően:
1.    A lízingbe vevő gyakorolja a lízingtárgyra vonatkozó vételi jogot.
2.    Az eszközt az opció gyakorlásával a lízingbevevő által a vételi jog gyakorlására kijelölt független személy szerzi meg.
3.    A vételi jogot nem gyakorolják, így az eszköz tulajdonjoga nem száll át.

Az első két esetben, a vevő a lízingszerződésben meghatározott maradványértéket köteles megfizetni a lízingbeadó részére, mely nyomán a felek között termékértékesítésre kerül sor.
 

Az operatív lízing (népszerű nevén: tartós bérlet) a vállalkozások által használt olyan finanszírozási forma, ahol a lízingcég általában valamilyen többletszolgáltatást is nyújt az ügyfél számára. A lízingbeadott autó ilyenkor a lízingcég tulajdonában van, és az ügyfél a havi lízingdíj ellenében azt használatba kapja. Az 1-5 éves futamidő letelte után pedig a felek elszámolnak egymással (kilométer túlfutás, maradvényérték, egyéb, a szerződésben szereplő tételek alapján), az autó visszakerül a lízingcéghez.

A pénzügyi válság kitörése előtt kevés pénzzel, sőt, akár induló részlet nélkül, alacsony törlesztőrészlettel lehetett autót venni. Ezért sokan nagyobb, jobban felszerelt autót vásároltak, mint eredetileg szándékoztak. Ezek a gépkocsik most viszont jóval kevesebbet érnek, mint amennyi a tartozás rajtuk. Ezért ha autót vásárolunk, és finanszírozást (akár hitelt, akár lízinget) veszünk hozzá igénybe, a következőkre figyeljünk:

Lízingcégtől függően általában legalább 3 különböző módon lehet finanszírozási szerződést kötni:

- közvetítőn keresztül (ez a legjellemzőbb)

- bankfiókon keresztül

- direktben a lízingcéggel

A lízing az angol bérlet (lease) szóból ered, de az angol szó tágabb értelemben használt, mint a magyar.

Az ügyfél szeretne autót vásárolni, amihez nincs elegendő pénze, vagy nem akarja az autó egész árát készpénzben kifizetni, ezért fordul a lízingcéghez. A lízingcég megvásárolja az ügyfél által kiválasztott autót, majd a lízingszerződés keretében az ügyfél (lízingbevevő) használatába adja, aki ezért havi lízingdíjat fizet. A szerződés lejártakor, a lízingdíjak megfizetésével az autó automatikusan az ügyfél tulajdonába kerül (zárt végű pénzügyi lízing), vagy az ügyfélnek joga van megmondani, ki legyen a futamidő végén a tulajdonos (nyílt végű pénzügyi lízing).